|
A videó digitalizálásról
Van néhány igazi gyöngyszem VHS gyűjteményében?
Sajnos előbb, vagy utóbb a VHS kazettákon tárolt anyag tönkremegy, hisz igazán sem a VHS, sem a Super-8 rendszer nem alkalmas a filmek hosszú távú tárolására: minden lejátszás lecsippent valamennyit a kazetta élettartamából.
A szalag mágneses leolvasása egyszerre csak picit ront a képminőségen, ez egy idő után már érezhető lesz. A szimptómák: romló színinformáció, egyre rosszabb hang, s persze ott van a kazetták igazi ellensége, a szalag gyűrődése is.
Persze senki sem szeretné elveszíteni kedvenc filmjeit, nem igaz?
Természetesen a kazetták átmásolhatók egy másikra, de ez önmagában is jelentős minőségromlással jár. Ha a felvételeit a későbbiekben is szeretné megőrizni, akkor érdemes digitális formában is rögzíteni.
A megoldást a CD és a DVD jelenti. A digitalizált videó minőségére az idő múlása már nincsen hatással, így a megörökített emlékeket a továbbiakban egy könnyen kezelhető és tartós hordozón tárolhatjuk.
Nagyon fontos, hogy a CD, DVD élettartama is véges, mert a lemez könnyen sérül, karcolódik, esetleg törik és az egész anyag megsemmisülhet. Az adathordozó sérüléséből eredő adatvesztést még digitális tárolás esetén sem lehet elkerülni. Ezért még a digitalizált anyag sincs biztonságban, ha csak egyetlen példány készül belőle. Célszerű legalább egy biztonsági másolatot készíteni mindenből és időközönként megvizsgálni olvashatóságukat, valamint a másolatot és az eredeti felvételt is biztonságos tokban őrizni.
A VHS volt a kereskedelmi formátum a 80-as években. Könnyű volt használni és képes volt rögzíteni gyenge (szegényes) analóg képi és hang minőséget. Az ismételt megtekintés és az idő maga is rontja a VHS-szalagot.
Sajnos a videó kazetták élettartama nagyon rövid, mintegy 20 év. Ennyi idő alatt a felvétel minősége teljesen elromolhat, még akkor is, ha csak a polcon tároljuk őket, és egyetlen egyszer sem játsszuk le. Ezen szalagok digitalizálása és DVD-re mentése garantálja a védelmet az idő vasfoga ellen. Menü adható hozzá, így könnyebben elérhetőek a DVD-n a VHS kazettán lévő felvétel különböző témájú részei.
Ez a VHS-C verzió a 80-as években jelent meg. Ugyan azt a mágneses szalagot használta, mint a nagyobb VHS kazetták, de adaptert igenyelt a videón történő lejátszáshoz. Azért hozták létre, hogy a filmfelvevők kisebbek lehessenek. Mint a VHS kazetták esetében, ennél a típusnál is fennáll az idő előrehaladtával a minőség erőteljes romlása, ami DVD-re másolással kiküszöbölhető.
| | Hi-8, Video 8 és Digital 8 | |
A 90-es évek elején a Hi-8 helyettesitette a VHS-t, mint a legnépszerűbb kereskedelmi változat. A kazettaszalagok kisebbek voltak és jobb képi és hangi minőséget rögzitettek.
A 90-es évek közepére a Digital8 váltotta fel a Hi-8-at, de ugyanazzal a háttérrel rendelkeztek. Ezeket a kazettákat csak a filmfelvevőn (kamerán) keresztül lehet lejátszani. A felvételek megtekintése DVD-re történő átmásolás után könnyű és kényelmes.
Napjainkban a videózás területén is elterjedt a digitális kép- és hangrögzítés alkalmazása.
A miniDV kazettákat digitális kamerákban alkalmazzák. A szalagra a videó DV tömörítéssel kerül fel. A miniDV szalagon a digitális tárolásnak köszönhetően a felvett filmek minősége nem romlik, és nagyon könnyű vele dolgozni. Az IEEE-1394 interfészen keresztül a filmet közvetlenül átmásolhatjuk a számítógépre, ahol azután vághatjuk, majd tömöríthetjük, és CD- vagy DVD-lemezre menthetjük az eredményt.
| | Beta és digital Beta kazetta | |
Az Eastman Kodak 1923-ban mutatta be a 16 mm-es filmet USA-ban. Ez a profi piacon nagyon népszerű volt. Számtalan üzleti, kormány, katonai és ipari felvétel keszült ezzel a filmmel.
Azonban a 16 mm-es igazábol soha nem érte el azt a szintet a vásárlói piacon, mint a 8 mm-es. A 16 mm-est még napjainkban is használják a diákok, és a filmesek.
| |
